Mi is a szorongás?

A szorongás egy természetes élettani jelenség. Mindenkinél előfordulhat egy nehéz pillanatban, jelentős élethelyzetekbe. Minél erősebb a szorongás, annál jobban látszanak a fizikai tünetek is. A szorongáshoz genetikai hajlam is hozzájárulhat. Ez nem azt jelenti, hogy az illetőn nem lehet segíteni csak az ő számára nagyobb az esély a szorongás kialakulásához. Gyors szívverés, nehéz légzés, izzadság, végtagremegés stb… Bár kellemetlen, de arra szolgál, hogy szervezetük bevethesse a tartalékait, hogy leküzdjük, elkerüljük vagy átvészeljük a nehéz helyzeteket. Ennek az érmének is két oldala van. Fokozhatja a teljesítményünket, jobb végeredményre buzdíthat. Vagy épp ennek az ellenkezője, az izgalom okozta stressz megbénít és összezavar. Ha a szorongás túl sokáig tart, ha túl intenzív, vagy nem megfelelő válasz egy olyan helyzetre, amely általában nem okozna feszültséget az emberben, akkor szorongásos zavarról beszélünk.

Mikor beszélünk kóros mértékű szorongásról?

Ha már alig vagy egyáltalán nem vagyunk képesek leküzdeni, gyakorivá vagy állandóvá válik az érzés és jelentősen korlátozza az életvitelünket. A kóros szorongás tárgy nélküli félelem, amit nyugtalanság, izgatottság, túlérzékenység és tehetetlenségérzés kísérhet; ezekhez társulhatnak még a figyelem és a koncentrációs zavarok.

A szorongásos beteget mindemellett elutasító, elkerülő magatartás, gyakran ingerültség, agresszivitás is jellemezheti. A szorongás túlzott érzelmi reakció egy fenyegetést nem, vagy csak csekély mértékben tartalmazó eseményre, helyzetre.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szorongással kezelt betegek kb. 50%-nál megjelenik a depresszió is.   Mind a szorongás, mind a depresszió jellegzetes fizikai, pszichés, magatartásbéli változásokkal jár, melyek egyaránt kihatnak a beteg életvitelére, munkaképességére, személyes kapcsolatrendszerére és életszemléletére. Mindkét esetben jelentősen csökken az általános teljesítőképesség, a hatékony alkalmazkodási képessége, szűkül a szociális tér, ugyanakkor nő például a szerfüggőségre, valamint az öngyilkosságra való hajlam. Ezért nagyon fontos kezelni mindkettőt! A szorongásos betegségek legfőbb formái: a generalizált szorongásos zavar, a pánikzavar, az agorafóbia (nyílt vagy körbezárt terektől, tömegtől való félelem), a szociális fóbia, a specifikus fóbiák, illetve egyéb pszichés betegségcsoportok, mely szorongással járnak, mint például a poszttraumás stressz-szindróma.

Kezelése

A testközpontú technikák segíthetnek az enyhe szorongáson. Ideálisak az ellenőrzött ellazulások, amelyek nyugalmi állapotba helyezik a felizgatott szervezetet, és így még a feszült elmét és az érzelmeket is megnyugtatják. A pszichoterápia hatékony eszköz a szorongás kezelésében, függetlenül attól, hogy enyhe tünetekről vagy tartós és hosszú ideig tartó szorongásról van-e szó. A terápia folyamata a nyomozói munkához hasonlít, amely fokozatosan feltárja az egyéni összefüggéseket, ezekből pedig kiderül, mi áll a tünetek pontos hátterében.